Az út....

Az út....

Vajon mi lett volna ha minden másképp történhetett volna ? Ugyan olyan ember lehetnék , mint most ? Sokszor megfordult már a fejemben.... Sokszor elbizonytalanodtam már az életemben... Sok megválaszolatlan kérdés kavarog a fejemben.... De talán ennek pont így kellett lennie... Sokszor megtörtem a sok súly alatt , amit az élet már rámpakolt... Még is elcipeltem... Tovább mentem... Pedig sokszor elestem az úton a rögös kavicsokban... Mert minden kudarc és pofon csak erősebbé tett... Mégis néha félek... Sokszor belenézek a tükörbe és nem azt látom amit szeretnék... Marcangolom a lelkem a kérdéseim válaszait keresve... Miért pont így kell ennek történnie ?  De aztán rájövök , hogy mások is ugyan ezt élik át , csak épp más helyzetekben és körülmények közt.... Mert a sorsunk egyben az utunk is... Azért , hogy beteljesítsük és megéljük.... Misztikumokkal vagy racionalitással, álmodozással vagy cselekvéssel.... Minden esetben magunknak kell tenni érte... Sok döntést meghozunk , hibázunk , szenvedünk , aztán továbblépünk... Haladunk az eltelt idővel... De a lelki sebeinket tovább hordozzuk magunkban... Hiszen a mindennapos környezeti ingerek ránknyomják a bélyegüket... Elég szépek és kívánatosak vagyunk? Elég okosak és rafináltak vagyunk? Elég talpraesettek és kitartóak vagyunk? Próbálunk megfelelni... De az a kérdés igazán , hogy önmagunk mit is szeretne..... Ne másnak akarjunk megfelelni , mert az csak személyiségbeli problémákhoz vezet... Ha önmagunk megismerjük igazán rájövünk mi is fontos számunkra ... Mert amit mi akarunk az nekünk jó , amit más vár el az csak számára megfelelő.... Nem önmagunk marcangolása maga az út , hanem önmagunk megismerése és kifejezése a nagyvilágban .... :)

A szem a lélek tükre....

Ha belenézel más szemébe mit látsz? Látod a fájdalmat vagy az örömöt? Látod a szenvedést vagy a sikert? Látod , hogy jó ,  vagy rossz ember? Elárulom, a válasz : IGEN... Ha figyelmesen nézed elárul neked mindent... Mert a szem megmutatja, ha álmatlan éjszakában könnyezett , ha bánatban elvérzett... Sok minden kiolvasható belőle , ha veszed a fáradtságot és belenézel a másik szemébe... Láthatod amikor szerelmes , láthatod amikor dühös , láthatod amikor szomorú és amikor bánat gyűl benne.... A  szempár rejti az igazi titkokat, az igazi csatákat, a lélekben dúló zűrzavarokat.. Mert sokszor harcolunk saját ön magunkkal... Hol félelemből , hol gyengeségből , hol büszkeségből , hol hibákat halmozva kétségből... Mégis a saját lelki erőnket sugározza.... Azt a megfejthetetlen titkot , mely a lelkünkből fakad.....

Döntéseink és következményei...

Az életünket saját döntéseink irányítják és befolyásolják. Vannak akik hisznek a sorsban és vannak akik az árral úsznak , mégis mindannyian döntéseket hozunk... Mindenben és az egész életben... Megkérdezhetjük önmagunk merre tartunk és mi a sorsunk, de valójában a pillanatok történéseivel mi irányítjuk. Döntéseink következményei tanítanak meg élni és önmagunkat megismerni, mert a döntéshez bátorság, mersz és akarat kell.. Mert bármi is történik a jövőben, mi akkor is továbbhaladunk az életünkben...

Szerelemről....

Ha az érzelmekről beszélünk az első a szerelem, aztán a fájdalom és végül a bánat jut az eszünkbe... Mégis ha jobban átgondoljuk rájövünk, hogy ezek mindig együtt vannak jelen az életünkben... Mert a szerelemmel együtt jár a csalódás, a bánat és a fájdalom is... Mégis minden ember számára ez az érzelem megfogalmazhatatlan... Az életünk része... A lelkünk legmélyében dúló folyamatok együttese... Mert egyszerre kémia és biológia is számunkra... Mégis meg kell tanulnunk szeretni... Szeretni a másikat a hibáival együtt... Igen , hiszen mi sem vagyunk tökéletesek... Hibázunk , sőt elviselhetetlennek tűnő szokásink és tulajdonságaink képesek másokat elriasztani mindaddig amíg saját önmagunk meg nem ismerjük... Mert akkor tudni fogjuk, mire van szűkségünk és mi mit tudunk a másiknak adni... Mert a szerelemben meg kell tanulni adni és kapni is egyaránt... Kölcsönösen tisztelni egymást és kitartani egymásért... Mert a gondjaink nem szűnnek meg , mégis együtt könnyebb megoldani őket... Hiszen itt egymás lelkébe helyeztétek sajátotok egy kis részét, mely sebezhetővé tesz , ugyanakkor erőssé is... Mert ez kettőtök közös szövetsége is egyben... Táplálni és óvni kell , mert egy pillanat műve is elég és elveszhet... Rajtunk múlik , hogy mit szeretnénk ....

Érzelmi hullámvölgyek.....

Gondolom mondanom sem kel, hogy mennyi érzelmi hullámvölgyön megyünk keresztül a mindennapjainkban. Van aki szerelmi csalódáson, van aki a depresszió okozta poklon, van aki a családi gondok okozta zűrzavaron. Mégis mindennap megküzdünk az élettel. Így vagy úgy , de döntenünk kel. Csakis önmagunk lelki ereje képes a sebeinket begyógyítani az idővel karöltve. Mert az időnk megadatott. Megadatott arra,hogy megváltoztassuk az életünket. Elég egy pillanat, hogy új irányt vegyen az életünk. Nekünk , önmagunk erejéből kel végigélnünk a traumáinkat és feldolgoznunk. Ez erős jellemet kíván meg. Sajnos viszont sokan képtelenek vagyunk egyedül megbirkozni vele. Ilyenkor nem szégyen szakemberhez fordulni, hisz a lelki sebek nehezebben gyógyulnak , mint a testiek.. Hihetetlennek tűnhet , de az évek során az élet megtanított küzdeni... Harcolni.. Sok csatát már elveszítettem , de tudom , hogy a háború az enyém lesz. Megküzdök a saját démonaimmal és a félelmeimmel , bár a félelem néha rossz tanácsadó , mégis megtanít nem feladni... Hisz az élet nagy kincs.. Mivel csak egyszer élhetünk !!!!!!!!!! ;)

Kezdetek kezdete... :)

Az élet számtalan kezdetet biztosít a számunkra.. Hol az újrakezdés lehetőségét, hol az újjászületés lehetőségét, hol pedig egy új emberi élet kezdetét. Mindannyiunknak mást és mást hoz előtérbe. Sokan éljük meg jelen pillanatban is a katarzist és az extázist, vagy éppenséggel a mély fájdalommal teli pokoli utakat ,talán a depresszió fajtáit. Mindenkinek más élet adatott mégis mindannyian hasonlóképpen élünk... Számtalan út létezik... Mégis mindannyian a biztonságra törekszünk... Arra amit magunknak kell megteremtenünk. Miért írom mindezeket? Hát csupán azért,hogy talán kiadjam magamból azokat a tapasztalatokat, amik oly sok emberhez kötnek, s mégsem ismerem mindannyiukat.. Mert azis lehet,hogy előttem már más végigtaposta ezt az utat és túl is jutott már rajta,de van aki még a hátam mögött van és csak eztán éli meg... Ugyanis az élettel járó érzelmeket, bonyodalmakat és a felnőtté válás korszakát minden ember végigéli.. Így vagy úgy de túljut rajta... Lehet,hogy a lelke mély sebeket hordoz és a múltja csak megerősítette,de sokan elveszettnek érzik magukat a mai napig. Néha még én sem tudom merre visz az utam mégis nyíltan vállalom és megélem bármit hozzon is az élet. Hiszen mindannyiunknak vannak álmai, vannak vágyai és céljai.. Mindez csakis tőlünk függ és válik valóra :)