Az út....

Megosztás a facebookon

Ha belenézel más szemébe mit látsz? Látod a fájdalmat vagy az örömöt? Látod a szenvedést vagy a sikert? Látod , hogy jó ,  vagy rossz ember? Elárulom, a válasz : IGEN... Ha figyelmesen nézed elárul neked mindent... Mert a szem megmutatja, ha álmatlan éjszakában könnyezett , ha bánatban elvérzett... Sok minden kiolvasható belőle , ha veszed a fáradtságot és belenézel a másik szemébe... Láthatod amikor szerelmes , láthatod amikor dühös , láthatod amikor szomorú és amikor bánat gyűl benne.... A  szempár rejti az igazi titkokat, az igazi csatákat, a lélekben dúló zűrzavarokat.. Mert sokszor harcolunk saját ön magunkkal... Hol félelemből , hol gyengeségből , hol büszkeségből , hol hibákat halmozva kétségből... Mégis a saját lelki erőnket sugározza.... Azt a megfejthetetlen titkot , mely a lelkünkből fakad.....

Megosztás a facebookon

Az életünket saját döntéseink irányítják és befolyásolják. Vannak akik hisznek a sorsban és vannak akik az árral úsznak , mégis mindannyian döntéseket hozunk... Mindenben és az egész életben... Megkérdezhetjük önmagunk merre tartunk és mi a sorsunk, de valójában a pillanatok történéseivel mi irányítjuk. Döntéseink következményei tanítanak meg élni és önmagunkat megismerni, mert a döntéshez bátorság, mersz és akarat kell.. Mert bármi is történik a jövőben, mi akkor is továbbhaladunk az életünkben...

Megosztás a facebookon

Ha az érzelmekről beszélünk az első a szerelem, aztán a fájdalom és végül a bánat jut az eszünkbe... Mégis ha jobban átgondoljuk rájövünk, hogy ezek mindig együtt vannak jelen az életünkben... Mert a szerelemmel együtt jár a csalódás, a bánat és a fájdalom is... Mégis minden ember számára ez az érzelem megfogalmazhatatlan... Az életünk része... A lelkünk legmélyében dúló folyamatok együttese... Mert egyszerre kémia és biológia is számunkra... Mégis meg kell tanulnunk szeretni... Szeretni a másikat a hibáival együtt... Igen , hiszen mi sem vagyunk tökéletesek... Hibázunk , sőt elviselhetetlennek tűnő szokásink és tulajdonságaink képesek másokat elriasztani mindaddig amíg saját önmagunk meg nem ismerjük... Mert akkor tudni fogjuk, mire van szűkségünk és mi mit tudunk a másiknak adni... Mert a szerelemben meg kell tanulni adni és kapni is egyaránt... Kölcsönösen tisztelni egymást és kitartani egymásért... Mert a gondjaink nem szűnnek meg , mégis együtt könnyebb megoldani őket... Hiszen itt egymás lelkébe helyeztétek sajátotok egy kis részét, mely sebezhetővé tesz , ugyanakkor erőssé is... Mert ez kettőtök közös szövetsége is egyben... Táplálni és óvni kell , mert egy pillanat műve is elég és elveszhet... Rajtunk múlik , hogy mit szeretnénk ....

Megosztás a facebookon

Gondolom mondanom sem kel, hogy mennyi érzelmi hullámvölgyön megyünk keresztül a mindennapjainkban. Van aki szerelmi csalódáson, van aki a depresszió okozta poklon, van aki a családi gondok okozta zűrzavaron. Mégis mindennap megküzdünk az élettel. Így vagy úgy , de döntenünk kel. Csakis önmagunk lelki ereje képes a sebeinket begyógyítani az idővel karöltve. Mert az időnk megadatott. Megadatott arra,hogy megváltoztassuk az életünket. Elég egy pillanat, hogy új irányt vegyen az életünk. Nekünk , önmagunk erejéből kel végigélnünk a traumáinkat és feldolgoznunk. Ez erős jellemet kíván meg. Sajnos viszont sokan képtelenek vagyunk egyedül megbirkozni vele. Ilyenkor nem szégyen szakemberhez fordulni, hisz a lelki sebek nehezebben gyógyulnak , mint a testiek.. Hihetetlennek tűnhet , de az évek során az élet megtanított küzdeni... Harcolni.. Sok csatát már elveszítettem , de tudom , hogy a háború az enyém lesz. Megküzdök a saját démonaimmal és a félelmeimmel , bár a félelem néha rossz tanácsadó , mégis megtanít nem feladni... Hisz az élet nagy kincs.. Mivel csak egyszer élhetünk !!!!!!!!!! ;)

Megosztás a facebookon

Az élet számtalan kezdetet biztosít a számunkra.. Hol az újrakezdés lehetőségét, hol az újjászületés lehetőségét, hol pedig egy új emberi élet kezdetét. Mindannyiunknak mást és mást hoz előtérbe. Sokan éljük meg jelen pillanatban is a katarzist és az extázist, vagy éppenséggel a mély fájdalommal teli pokoli utakat ,talán a depresszió fajtáit. Mindenkinek más élet adatott mégis mindannyian hasonlóképpen élünk... Számtalan út létezik... Mégis mindannyian a biztonságra törekszünk... Arra amit magunknak kell megteremtenünk. Miért írom mindezeket? Hát csupán azért,hogy talán kiadjam magamból azokat a tapasztalatokat, amik oly sok emberhez kötnek, s mégsem ismerem mindannyiukat.. Mert azis lehet,hogy előttem már más végigtaposta ezt az utat és túl is jutott már rajta,de van aki még a hátam mögött van és csak eztán éli meg... Ugyanis az élettel járó érzelmeket, bonyodalmakat és a felnőtté válás korszakát minden ember végigéli.. Így vagy úgy de túljut rajta... Lehet,hogy a lelke mély sebeket hordoz és a múltja csak megerősítette,de sokan elveszettnek érzik magukat a mai napig. Néha még én sem tudom merre visz az utam mégis nyíltan vállalom és megélem bármit hozzon is az élet. Hiszen mindannyiunknak vannak álmai, vannak vágyai és céljai.. Mindez csakis tőlünk függ és válik valóra :)

 

Megosztás a facebookon