Az út....
Vajon mi lett volna ha minden másképp történhetett volna ? Ugyan olyan ember lehetnék , mint most ? Sokszor megfordult már a fejemben.... Sokszor elbizonytalanodtam már az életemben... Sok megválaszolatlan kérdés kavarog a fejemben.... De talán ennek pont így kellett lennie... Sokszor megtörtem a sok súly alatt , amit az élet már rámpakolt... Még is elcipeltem... Tovább mentem... Pedig sokszor elestem az úton a rögös kavicsokban... Mert minden kudarc és pofon csak erősebbé tett... Mégis néha félek... Sokszor belenézek a tükörbe és nem azt látom amit szeretnék... Marcangolom a lelkem a kérdéseim válaszait keresve... Miért pont így kell ennek történnie ? De aztán rájövök , hogy mások is ugyan ezt élik át , csak épp más helyzetekben és körülmények közt.... Mert a sorsunk egyben az utunk is... Azért , hogy beteljesítsük és megéljük.... Misztikumokkal vagy racionalitással, álmodozással vagy cselekvéssel.... Minden esetben magunknak kell tenni érte... Sok döntést meghozunk , hibázunk , szenvedünk , aztán továbblépünk... Haladunk az eltelt idővel... De a lelki sebeinket tovább hordozzuk magunkban... Hiszen a mindennapos környezeti ingerek ránknyomják a bélyegüket... Elég szépek és kívánatosak vagyunk? Elég okosak és rafináltak vagyunk? Elég talpraesettek és kitartóak vagyunk? Próbálunk megfelelni... De az a kérdés igazán , hogy önmagunk mit is szeretne..... Ne másnak akarjunk megfelelni , mert az csak személyiségbeli problémákhoz vezet... Ha önmagunk megismerjük igazán rájövünk mi is fontos számunkra ... Mert amit mi akarunk az nekünk jó , amit más vár el az csak számára megfelelő.... Nem önmagunk marcangolása maga az út , hanem önmagunk megismerése és kifejezése a nagyvilágban .... :)
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
